A többiek...

Egyenlőre úgy tűnik jó csapat vagyunk és tudunk csapatban működni, mivel ez mindegyikőnknek egyformán fontos. Lesznek itt még meredek kanyarok, az biztos, úgy hogy szükségünk is van és lesz egymásra…

Alberto, Palermói fiú, 26 éves. A palermói szervezetről tudni kell, hogy náluk nagyon sok jelentkező van egy-egy önkéntes programra, és általában több körös a kiválasztás. Szóval Alberto az, aki végig ment az összesen, és kb. 100 jelentkező közül Ő jöhetett Szenegálba. Palermóban kommunikáció és médiát tanult BA-n,majd Nizzában nemzetközi kapcsolatokat (MA), migráció a témája és dolgozott is már sokat migránsokkal, pláne szenegáli migránsokkal. Ő viszonylag jól beszél angolul és franciául, néha fura olasz, azaz palermói akcentussal. Nagyon nyitott és nagy a kommunikációs igénye, így vele órák hosszat tudok beszélgetni, viccelődni bármiről.

Sophie, Marseilli lány, 24 éves. Neki sem volt unalmas élete, az biztos. Ha jól értettem, akkor turizmust tanult. Van egy hátrányos helyzetű nővére, 29 éves, akinek annyi a problémája (csak), hogy nem tudja kifejezni magát, nem tud beszélni értelmesen, viszont mindent megért és felfog. Sophie azt mondta, hogy hátrányos helyzetűek turizmusával akar foglalkozni, mivel neki ez nem egy kihívás, mivel ő ebben a környezetben nőtt fel, ő ezt tudja. Pár éve volt fél évet Ausztráliában, nyaralni, dolgozni. Majd Montreálba ment dolgozni 1 évet. Onnan tavaly jött vissza. Montreálban egy szórakozó helyen dolgozott felszolgáló vagy bárosként, és nagyon jól keresett vele. Ott tanult meg angolul is. Sophie egy sarokra lakik tőlem, így munka után mindig együtt jövünk haza, vagy leülünk elszívni még egy cigit. Nem túl beszédes, de még nem jöttem rá, hogy azért mert nehéz neki angolul beszélni (ami könnyen meglehet), vagy mert általában nem túl beszédes. De ez a dolog nem is foglalkoztat annyira. Igazából én is segítek neki angolul tanulni ő is nekem franciául, így sokszor úgy vagyunk egymás mellett, mint két nyelvkönyv vagy két szótár.

Christina, Tiroli lány, 20 éves. Vagy „Tíróóólishe”, ahogy ő szokta mondani. Egyenlőre vele van a legtöbb „gond”. Ami sok mindenből tevődik össze, de az is biztos, hogy ez a „kaland” neki lesz a leg emberformálóbb. Szóval, Ő az, aki még nem hagyta el az Alpok csúcsait, soha. És máris egy több mint 24 órás utazással kezdte a karrierjét: autóval Münchenbe, onnan repülővel Isztambulba, Isztambul-Tunézia (nem is értettük, hogy ez hogy lehetett, mivel előtte nap minden É-Afrikai járatot töröltek…), végül Tunézia-Dakar, 2 óriási gurulós bőrönddel, melyek elvesztek Dakarban. Hajnal 1kor landolt a gép de csak hajnal fél5 körül kerültek elő a csomagjai. Mondanom sem kell, tele volt minden félével. Az én táskám, egy hátizsák volt, 13 kg. (bár Budapestről 14 kg.-al indultam, de Brüsszelben meg kellett igyam a Cocacola-mat és a pálinkámat). Túl az utazási sokkon meg is történt a következő: alig beszél angolul, franciául pedig semmit sem tud. 2 hét alatt sikerült megtanítanunk neki 3 kifejezést, azért csak ennyit, mert egy furcsa sokk van benne, mindenre nem-et mond, majd hosszasan képes elmagyarázni, azt hogy ő hogyan tanul, és hogy neki előbb meg kell értenie a logikáját majd utána léphet csak tovább. Éljen az alternatív iskola: a Montessori. Elvégzett egy 2 éves Montessori pedagógus iskolát is Tirolban, ha jól tudom ő is ebben a rednszerben tanult előtte. Nyelvtanulás terén viszont azt hiszem mi hamarabb fogunk megtanulni németül vagy tiroli-ul mint ő angolul vagy franciául! „Ja genau!” Ami még menet közben kiderült az az, hogy az ő küldő szervezete nem biztos, hogy megtartotta neki a felkészítő tréninget, mivel nem igazán tudja, hogy mi a dolga, vagy hogy mi állt a szerződésben amit aláírt. Így most az elején mindannyian azon vagyunk, hogy „felvilágosítsuk”.

Alberto és Christina egy családnál laknak, Papa lei-nél.  Bár első napokban még én laktam egy szobában Christinával. Azonban az EVS-ben elő van írva, hogy mindenkinek biztosítani kell egy külön szobát, így Ami és férje, Diatta késő válasza miatt, és mentorunk türelmetlensége miatt, végül azzal a megoldással állt elő Bouba mentorunk, hogy átköltöztetik Albertoékhoz, ahol volt még egy szabad szoba. Mivel ott Alberto tud segíteni neki kommunikálni a családdal, míg én itt csak gügyögök franciául, pláne hogy Ami anyukám se tud jól franciául…

Bouba, Dél szenegáli, 25 éves (1 nappal idősebb nálam:D), „dzsiola” származású. Beszél dzsiola-ul, oulof-ul, franciául, olaszul és angolul is (mandingo-ul nem, mi ezt a nyelvet tanuljuk, mivel itt a helyiek ezt beszélik). Ő a mentorunk. Olaszul és franciául a palermói 9 hónapos EVS alkalmával tanult meg. Tavaly volt ott, januárban érkezett haza és a Enfance et Paix-nél  (E.e.P.) kezdett el dolgozni a mi EVS projektünkön, ekkor költözött Sédhiouba. Előtte Ziguinchor-ban végezte el az egyetemet/főiskolát, ahol közgazdaságot tanult, és ezt tanulta tovább Palermóban is a Ce.S.I.E.-nél. Ő lesz az állandó mentorunk és szervezőnk. Ő 2 házra tőlem bérel egy szobát egy házban. A húga, Fatou 20 éves és most fogja letenni a BF(?) vizsgát, ami egy szak-képzés féle a francia oktatási rendszerben. Ő Sia (Sziá)-nál lakik, aki befogadta őt. Errefelé gyakori az ilyen befogadás dolog. Fatou együtt lakik még Halima-val, aki az E.e.P könyvelője.

Rajtunk 4-ünkön kívül, még láttunk összesen 6 toubab-ot. 3-al összefutottunk valamelyik nap az utcán.  Nick, Irene és Calin. Amerikaiak, Kansasből érkeztek, keresztény táborban vannak itt, és ott tanítanak. 3 hetet vannak itt, aztán északabbra mennek, Tambacounda környékére. Ott is 3 hetet lesznek. Próbáltunk barátkozni velük, elhívni őket sörözni, beszélgetni, de eddig még nem hajlottak a dologra. Ők is családoknál laknak, külön-külön, és biciklivel közlekedtek itt a városban. Azt hisszük, hogy hozzájuk tartozik még egy fehér pofa, akit naponta látunk, motorral elsuhanni előttünk, de így, ekkora sebesség különbségnél nem igazán foglalkozott velünk, még annyira sem, hogy oda köszönjön. Nem tudjuk ő kicsoda, micsoda. Ma viszont ránk dudált, miközben a napi Cocacola adagunkat fogyasztottuk el a FLAG előtt. Majd a főutcán is összetalálkoztunk, és megállt, így tudunk váltani pár szót. Shane-nek hívják, 8 éve él itt. Van két gyermeke is, akik az autó platóján ugráltak, keverékek, u h biztosan fekete az anyukájuk. Egyébként egy keresztény tábort vezet itt. A Flag bártól két utcára lakik. Mondta, hogy látogassuk meg nyugodtan valamikor, csinál nekünk kávét, amire Alberto megkérdezte milyen kávét (mert ő kávézik reggelente a családdal, és instant kávéjuk van csak), mire Shane azt mondta, hogy igazi, rendes kávéja van, amire nyílván felcsillant a szemünk, úgy hogy mondtuk neki, hogy meglátogatjuk valamikor! Mások: egyik nap, ebédidőben összefutottunk még egy toubab-bal. Egy francia nő volt, aki valamilyen regionális fejlesztési projekten van itt. Nantes-i származású, de azt hiszem Párizsi küldetésen van. Ő a polgármesteri hivatalban dolgozik, egy hónapja érkezett, és 2 évre jött.(!!!!) Ezen kívül láttunk még egy kínainak kinéző nőt, de nem úgy tűnt, mint aki le akar állni velünk beszélgetni, így hát mi sem foglalkozunk vele.

Bár Sédhiou Kolda régióhoz tartozik, a határán van Ziguinchor régiónak, sokan Ziguinchor-ban dolgoznak vagy ott van vállalkozásuk. Hogy milyen vállalkozás azt nem tudni (még) mindenki csak „company”-nak hívja. Többek között az „apukám” is, Diatta-nak meg Ami anyukám haverja is ott dolgozik. Alberto-nak van egy olasz ismerőse, aki a ziguinchori vöröskereszt táborban dolgozik, ott biztos van még több toubab. Pár hét múlva ellátogatunk majd oda is!

Onnan tudjuk, hogy Sédhiou valóban egy központi hely, hogy tele van szervezettel, kirendeltséggel, regionális és területi képviselettel, hatóságokkal. A régióban biztosan fontos adminisztratív szerepe van. Sok adomány is érkezik erre a környékre. Nagyon sok, elég sok modern terepkocsi száguldozik körülöttünk, mindegyik fel van címkézve, hogy milyen adományból származik. Az E.e.P –nél korábban létezett egy Belga-Osztrák adományozó is. Az osztrákoktól kaptak 4 autót. Más adományozásból származó autók, amiket az utcán láttunk, azok az US AID-től, OXFAM-tól, UNICEF-től, UN-től érkeztek. Nem biztos, hogy adományok, lehet munka kocsik…