Szombaton délután (06.18.-án)komppal érkeztünk Ziguinchor-ba (15000 CFA az út, 12-14 óra). Egész éjszaka kompoztunk az oceánon, kb. napkeltére értünk a Casamance folyó torkolatához. Nagyon szép látvány fogadott minket! Halászok, halász hajók, mangrove erdők, pálmák, sőt! fekete deflinek is jó sokáig kísérték a kompot. Ziguinchor-ban a mentorunk egyetemén szerveztek nekünk egy ebédet, majd onnan kb 2 óra autózás után megérkeztünk Sedhiou-ba. Az autóból úgy tűnt, hogy elégé elmaradott vidékre érkezünk. A falvak amiket keresztül haladtunk egyszerűek voltak, a főútról elégé rendezetelennek tűntek. A házak pedig nádtetőből készültek (tudom, hogy nem nád, de ahhoz hasonló anyagú dologról van szó). Sedhiou határában a katonaság leellenőrizte az útleveleinket. Majd megérkeztünk.
 |
| Származási hely: 2011 Senegal |
Képek ITT vannak!
Mindenki egy családhoz került. A házak, lakások nagyon jó állapotban vannak, pláne a környékbeli falvakhoz képest! Bár a berendezés egyszerű: ágy, asztal, szőnyeg (csak a nappaliban), szék (egy pár, műanyag szék) úgy tűnik h mindenük megvan amire szükségük lehet. Az én családomban van 2 gyerek. Egy 3 éves és egy 6hónapos fiú. Az "anyukámat" Ami-nak hívják :)) Sophie (a fr. önkéntes) "testvérét" pedig Zita-nak! :)) A családom vezetékneve Diatta, errefelé a férfiakat a vezetéknevükön szólítják, és ez a legtermészetesebb dolog.
Az első hetet a bevezető tréningel töltöttük, ami leginkább arról szólt, hogy a mentorunkat Bouba-t és az olasz Ce.S.I.E koordinátor szervezettől érkező Andreat követtük mint a birkák. Négyen beszélnek olaszul, én meg Christina (osztrák önkéntes) viszont nem, így nem igen tudtuk, hogy éppen mi történik… Pár nap alatt sikerült a francia nyelvtudásomat annyira felfejleszteni, hogy elég sok szót felissmertem beszéd közben, így egy kis képzelőerővel összetudtam, próbáltam megérteni ki mit mondott. Nagyon sok helyen jártunk.
Meglátogattunk és bemutatkoztunk egy csomó hivatalban. Kedvencünk a régio prefektja volt (az a személy, aki a dakari kormányzás és a régió közötti közvetítő ember), aki úgy tűnt, hogy nem igazán szerezte meg a helyiek tiszteletét. Mivel itt nem szeretik Dakart és a dakari kormányzás ellen gyakran fel-fel lázadnak - ő volt a Gouvernator. Ezen kívül meglátogattuk még a katonasági főnökét is, a polgármestert is, akinek légkondis az irodája és kb 18fok lehetett nála. Természetesen szerettük volna még sokáig hallgatni, hogy mit mond... Mióta ott jártunk, minden alkalommal amikor összefutunk az utcán megáll az autójával és megkérdezi mi újság..
Francia is egyre jobban megy, hoztam magammal könyvet is, tanulok minden nap. Néha az emberek felbátorodnak, azon amiket mondok és elkezdenek gyorsan beszélni.. alig győzöm leállítani őket, mert mindent azért persze nem értek még. Hétfőtől tanulunk majd Mandingo-ul, az itt az egyik nyelvjárás. De beszélik itt még a Oulof, Diola, Mankanja, Majak nyelveket is.
A kaja egyenlőre rendben van. Bár annyi halat ettem az elmúlt pár napban, mint életemben összesen. Eddig minden ebédre rizs volt, este pedig volt már kuszkusz is, u h jeleztem hogy azt nagyon szeretem, lehet azt fogok enni a hátralevő 6 hónapban! :)) A családban eszünk mindig. Az én családom egy muszlim család és nem kiterjedt, mint a többieké! Alberto (olasz onkentes) pl. meg mindig nem, tudja hányan laknak náluk, mivel a min. létszám 15 körül van. Van egy csomó gyerek is persze. Szóval nálam csak egy család van, Ami pedig otthon van állandóan vagy a szomszédokkal fecseg estefelé az utcán. Nekünk van egy nagy hűtőszekrényünk, ami meg van pakolva zacskós vízzel,. A bejárati ajtóra, kapura pedig ki van írva: „Ici vente a glace”- azaz itt jeget árulnak. szóval az anyukám a jég bizniszben utazik, ami igen nagy kincs errefelé. Van ám háztáji gazdálkodás is, elég „europai stílusú”. Vannak csirkék, néma kacsák - tegnap kelt ki 4-, vannak kecskék is, kis kecskénk is van, meg két nyuszink! A kecskék a Mangó fa alatt pihennek naphosszat és annak a leveleit eszik. Wc: van egy a házban, ami a családom hálószobájából nyílik, a másik wc az udvar hátsó részén van, ki van építve csempével; török, pottyantós wc, mellette pedig a zuhanyzó található, mindkettőnek ki van építve a csatornája. Persze a zuhanyzó csak annyiból áll, h a csapból engedek vizet a vödörbe, és egy edénnyel öntöm magamra a vizet, ami tök rendben van... A víz, ami a csapból folyik langyos, de hát ez van, ha majd nem bírom, akkor majd teszek bele jeget a hűtőből. A lakás egyébként tágas. Tévéznek állandóan, persze csak ha van áram.
Csütörtökön utazott el Andrea, a koordinátor. Hetfőtől kezdjük majd a munkát. Úgy tűnik, hogy itt mindenki angolul akar tanulni, u h az lesz az én feladatom, mindenkit angolul tanítani, több turnusban is. Ezen kívül még informatikát is fogok oktatni nekik, első sorban a szervezet dolgozóinak, az után mindenki másnak. Ezen kívül én vállaltam el a projektünk „vizibilitását” is, ami a posztokat, blogot és képek publikálását jelenti. Plusz van itt egy rádió is a városban, ha kapunk egy idő sávot, vagy többet akkor lesz majd műsorunk. Mindezeken a munkákon kívül lesznek különböző projektjeink is, amiket csinálunk; de ezek az állandó heti munkák, a többi azok csak projekt lesz.
Ja! Nem nagyon vannak szúnyogok!! Az állatvilág viszont nagyon érdekes! Itt a kóbor állatok a kecskék és a disznók! Egész kis malac családok szoktak átvonulni előttünk, mit sem törődve az autókkal vagy bármivel! Kis színes fejű gyíkok is vannak, de félnek az embertől így mi nem félünk tőlük (bár pár napja a szervezet szomszédságában láttunk egy nagyra nőtt példányt!), éjszaka pedig rengeteg a denevér. A folyó pedig állítólag tele van medúzával.
A helyiek borzasztóan kedvesek és nyitottak, kíváncsiak ránk. Mivel napjában min. 4szer végig sétálunk a főutcán már ismernek minket. A gyerekek messziről kiabálják, hogy „toubab” amely azt jelenti, hogy fehér ember, de azt is jelenti, hogy idegen. Erre első napokban nyagon vidáman reagáltunk még, mindenkinek vissza köszöntünk: „ca va” = franciául olyasmit jelent, hogy helló, miújság? Utána már inkább elkezdtünk bemutatkozni, hogy hogy hívnak, u h azóta, reggelente mikor jövök az irodába minden gyerek a nevemet kiabálja az utcán. Pedig azt hittem, hogy barna vagyok vagyis hogy lebarnultam mielőtt jöttem, de minden este egy spéci súroló anyaggal mosom le magamról az izzadságot, így az a kevéske barnaság, amit még Budapesten összeszedtem, mind oda lett. Fehérebb vagyok mint valaha, azt hiszem… Sophie bezzeg már túl van egy csúnya nap égésen is. Hasmenése még nem volt senkinek. Én elégé bátor vagyok, már iszom a helyi vizet is, amit Ami anyukám behűt. Nem volt tőle semmi bajom, a többiek még mindig vásárolják a drága palackozott vizet. Szerintem hamarabb lesz hasmenésem az változatlan étkezéstől, mint a víztől. Amúgy reggelire mindig mangót eszek. Ami, anyukám minden reggel értetlenkedik ezen a dolgon. Ebéd után is szoktam enni egy mangót. Amúgy én külön eszek a családtól. De ez leginkább azért van, mert az „apukám” nem sokat van otthon, ha jól tudom Zigunchorban dolgozik, vagyis arra felé van sok dolga.
Ezek az első benyomások az első hét után. Bár a második hétnél járunk, de azt még nem sikróült összegeznem… hamarosan! Biztosan lesz majd sok újra magyarázás, meg újramesélés is, de hát így van ez….
