Félelem és reszketés Sédhiou-ban...

Íme! Megfélemlítőnk:  Le Kankouran!

A helyi rend fenntartó. Tényleg erősebb és hatékonyabb a rendőrségnél vagy a katonaságnál... A helyi viselkedési normákat nem lehet ám megszegni!

Hogy mi az igazság a "szörny" körül, azt hiszem az a múlt titka marad, a lényeg, hogy mi is rettegünk, sokszor futásnak eredünk vagy egymást agyon taposva bújunk egy bolt pultja mögé, térdünk reszket, hogy mitől azt hiszem soha nem fogom meg tudni, és ez benne a legborzasztóbb. Egyszerűen félünk tőle.

Néha eszembe jut, hogy fehér vagyok, és talán engem nem fog bántani, mivel ugye tudja, hogy más kultúrából jöttünk, de a pánik hatalma alatt, azt is elfelejtem, hogy milyen színű a bőröm és, h honnan jövök, csak futok mint a többi nő. Elbújunk, és leskelődünk, hogy elment-e már!?

Egyébként az okosak, a jól megmondók azt is mondták, hogy jobb futni és elbújni előle, mivel lehet hogy be van drogozva, így elégé kiszámíthatatlan.

De azt is mondták, hogy a Kankouran-nak joga van bemenni minden házba, ha be akar menni, tehát mindig ki kell nyitni neki a kaput, ha kopog (avagy őrjöng). Mivel ha nem nyitjuk ki a kaput neki, akkor bemászhat a kerítésen, sőt akár a tetőre is felmászhat.

Egyik feladata, hogy a helyi normát fenn tartsa, azaz a nők nem hagyhatják el a házat. Bizony több nőt is megütött már, sőt pár hete az a pletyka sepert végig a kerületünkben, hogy egy nőnek az arcát megvágta. Szóval félelmeink csak fokozódnak.


Egyik történet szerint az ősi vallás és a muzulmán vallás keveredésének a hagyatéka. Ugyanis a Kankouran az, aki a körülmetélést végzi el. Ehhez a házakban, ahol ezt várják több napon keresztül dobolnak, így jeleznek a Kanuran-nak, hogy hol várják.

Állítólag mindegyik Kankouran-nak van hivatalos irata arról, hogy Ő Kankouran. Hivatalosan be vannak jegyezve a városházán. (Majd utána nézünk, milyen formanyomtatványuk van erre, hátha Alberto is megpályázhatja ezt a munkát).

Ő felsége, a szörny pedig ilyen rongyos öltözékben mászkál, kurjant, sikít nagyokat és kardjával a kezében csapkod. Néha lehajol, olyankor a hódolói elébe fekszenek - nem értjük miért. Vagy van úgy, hogy egy furcsa, kvázi jóga pozíciót vesz fel, és ül, hosszas perceken keresztül mozdulatlanul...

Ugyanakkor nem csak egy ilyen szörnyeteg van, sok, sőt nagyon sok. Egyszer láttam 3 Kankourant is együtt. Alberto pedig látott már 5-öt is egyszerre.

Teliholdkor, azaz éjszaka, mikor jól lehet látni a sötétségben is még több kankouran szokott lenni. Nagyon sok feltételezésünk van arra, hogy miért, de szintén igazságot soha sem fogjuk megtudni.

Elvileg ismerek egy srácot, aki bolond óráiban Kankouran-nak öltözve rohangál a városban. Talán sikerül kifaggatnom...

Más legenda szerint, a Kankouran csak a rossz embereket támadja meg. Azok ellen harcol. A jókat nem bántja. A rosszakat pedig, azok akik gonoszsággal élnek szívükben, vagy gonosz varázslatot végeznek valaki más ellen, azokat kardjával akár meg is ölheti...

A gyerekek is reszketnek tőle. Bár minket gyerekkorunkban holmi padláson bujdosó mumusokkal ijesztgettek, itt a mumus hús-vér szörnyeteg. Az anyák ezért nagy előszeretettel alkalmazzák a Kankouran-os megfélemlítést a gyerekek felé, persze csak a kislányok ijednek meg tőle, a kisfiúk pedig már hamar elkezdik megtapasztalni a különbséget nővéreik és bátyáik között...

Christina exönkéntes társunk "gili-gili" szójátékát hagyta örökségül Sédhiou lakosságának, ami a csiklandozás hangutánzó szava... Ezt tovább pörgették itt páran, és így született meg a "kankouran gili-gili" szójáték, ami a legmorbidabb szóvicc, amit valaha hallottam :)))

folyt. köv...